Sikeresen hazaértem a mai napon megrendezett ping-pong versenyről, egy ezüst és egy bronz érem kíséretében! Jövőhéten is remélem, hogy így lesz.
Nagyon nagyon hálás vagyok nektek a rengeteg kommentért és a feliratkozásokért is, sokat jelent ez számomra, főleg, hogy itt álltok mellettem. :DD <333 Hát vége a félévnek, nem lettek csodás jegyeim, a tavalyihoz képest, csoda, hogy nem buktam meg semmiből.
Nem húznám tovább az időt. Íme a 2. rész <33
Nagyon kérek mindenkit, hogy ha tehetitek, hagyjatok magatok után valamilyen formában :)) Előre is köszönöm. További szép napot mindenkinek!
------------------------------------------------
Félve
szeretni
Lola Blackwood szemszöge:
 |
| Imaginary |
Tudom, hogy nincs két egyforma ember és nincs két egyforma szerelem sem. Az életben semmi sem alakulhat úgy, ahogy azt eltervezzük.
Egy újabb nap ébred a hajnallal. A szemem az ablakra irányul, s végigkövetem egy falevél elhalást, lassan a szél szárnyán hullik a többi közé. Hallom, ahogy a csendes esőcseppek halkan koppannak a tetőn és lefolynak az ereszcsatornán, a szél lágyan lengedezik.
Óvatosan fejtem le magamról Zayn karját, nehogy felébresszem. Lábamról lassan hajtom le a takarót és az ablak elé tipegek. Visszatekintek a fiúra, aki nyugodtam álmodik. A takaró nem fedi be teljesen a testét. Számos tetoválás ékesíti kreol bőrét, szerencse, hogy alszik, különben meglátná az elvörösödött arcom.
Homlokom a hideg üvegnek támasztom. A kéklő eget, most szürke, kedvetlen felhők lepik be. A rakoncátlan esőcseppek pedig versenyeznek az ablakon.
El-el bámészkodok, miközben jólesően felsóhajtok.
Ismét Zayn felé fordulok, s vígan látom, hogy hatalmas gesztenyebarna szemei nyitva vannak, így visszavágtázok mellé.
Kócos hajamba még jobban beletúr és elneveti magát. Fölém tornyosul, még egy cérnaszál sem férne el köztünk, olyan szorosan préselődünk össze. Csípőmön állapodik meg a keze, a másikkal pedig fejem mellett támaszkodik. Duzzadt ajkait közeledni vélem felém. Szívem zilál, lábaim remegnek, s szorongva várom, hogy ajkai ismét elcsábítsanak, nos a csodára nem kell sokáig várnom.
Lágyan követelőző nyelve bejutást kíván, amit boldogan meg is adok neki.
Hallom, ahogy felnyög, mikor hideg ujjaimat meztelen hátára vezetem és apró köröket formázok meg testrészén. Nem is gondolkodom igazán, csak ő van és én.
Ajka és nyelve lejjebb halad a nyakam vonalára és felmordul. Hatalmasat nyelek. Szeme, barna helyett a vörös árnyalatát veszi fel.
Még erősebben szorít magához, mint valami rongybabát. Lélegzetem is majdnem eláll. Makulátlan arcán a borosta csiklandozza a nyakam mire felkuncogok. Zaynt a tettem, csak jobban felhergeli és újra megtapasztalom hegyes szemfogainak erősségét, ahogy felszakajtja a bőröm. Olyan éles fájdalom járja át az érintett területet, hogy felsikítanék, ha ajkát nem helyezné rögtön az enyémekre, így fojtva el a bennem tomboló rossz érzést.
Számban árad a vér fémes íze, majdnem elhányom magam, a felettem tornyosodó fiút lelököm és amilyen gyorsan tudok, kirohanok a fürdőbe, hogy kimossam a számat.
Szóval ilyen elviselhetetlen íze lenne a véremnek? Akkor Zayn miért szereti ennyire?
Ezer és ezer meg nem válaszolt kérdés fordul meg a fejemben váratlanul, míg a szám öblögetem.
Visszatérve a szobába, Zayn elmosolyodik. Fejével int, hogy menjek oda, de meg sem moccanok, csak az ajtó félfáját vizsgálgatom, mintha az érdekesebb lenne. Másodpercek alatt ott terem mellettem. Hátrálni kezdek, de a szekrénybe ütközök. Fejét rázva támasztja kezeit fejem magasságába a szekrényhez. Sarokba szorított. Ujjait végighúzza arcomon, majd a gyorsaságban felügyeskedett ragasztón, a nyakamon.
Fájdalmat eltűrve vágyom, hogy csókoljon. Vágyom, hogy hozzám simuljon és mindent amivel a közelében tudhatom magam.
Egy percet sem akarok elvesztegetni, ami nem hozzá köt, hogy nem hallhatom rekedtes hangját, nem érinthetem a testét, nem nézhetek a szemébe.
Nem akarom, hogy elmúljon ez a pillanat. Számomra ez olyan leírhatatlan érzés, hogy a karjai közt lehetek. A csodálatos véget nem érő álmok, a hosszúra nyúló nappalok, mind valóság és nem csak egy remény többé. Végre megadatik.
Tekintete körülölel. Túlteng bennem a hatalomvágy. Az enyém. Ő az enyém.
Ujjaimmal játszik, s végül összekulcsolja a kezünket. El merengünk egymás tekintetében, mintha óráknak tűnne, pedig csak pár perc az egész, s a varászt a konyhából megszólaló óra töri meg.
Minden vele töltött percem, órám és napom megborzongató, én mégis így tartom tökéletesnek. Lehet, hogy egy bugyuta játéknak tűnik, de közel sem áll hozzá.
Elengedi a kezem és elindul az ajtó felé, de mielőtt átlépné a küszöböt, vissza fordul.
-Este elmegyünk bulizni. Csak mi ketten.- tűr hátra a hajamból, egy előre hullott tincset, majd ajkával lecsapva, gyengéd csókot lehel az enyémre.
Válaszként, fejemmel hosszan bólogatok, mint azok az aranyos kutyák az autó hátuljában.
Magamra maradva van egy kis időm gondolkozni, de éppen csak addig, amíg fel nem öltözök. Nem viszem túlzásba pusztán csak egy melegítőt, egy szürke mintás pólót és a tornacsukám veszem fel.
Mire leérek a lépcsőn, Zayn is felöltözve vár, hogy a városban ismét megszemléljük az új házat, ezúttal belülről is.
Magához veszi a kocsikulcsát. Az ajtón kilépve, feltűnik, hogy az eső elállt, csak a felhők borongósak még most is. A fáról lehullott levelek egy kupacban hevernek a földön. Zayn keze combomra tapad, de nem lököm el. Sokkal inkább élvezem a helyzetet.
El bámészkodok, nézem az ablak mellett szélsebesen elhaladó félig kopasz fákat.
***
Elképedve tekintek körbe a csodálatos berendezésen. A szekrények, a hatalmas szobák, a fürdő mind hozzám passzolnak. Visszafogott színekben tündökölnek. Teljesen a szívembe lopta magát.
-Nem tudom mit is mondhatnék.- még mindig meghökkenve tárom szét a kezemet, Zayn pedig elmosolyodik, ami rabul ejti a szívemet.
Hatalmas léptekkel közeledik felém, arcom, nagy tenyerébe fogja és egy apró szinte leheletnyi csókot küld vágytól égő ajkaimra. Minden amit akartam, most itt van és szeretném, ha sokáig így lenne, ha semmi nem tenné tönkre ezt a varázslatos pillanatot.
Testem beleborzong érintésébe és mindennél jobban vágyom, hogy ezt csinálja.Csak úgy iszom csókjainak ízét. Ajka vadul falja az enyémet, nyelvünk egymásba kapaszkodva táncol, s mikor eltávolodik tőlem, egy halk nyögés szalad ki a számon.
A csönd úgy ül el, mint a vihar.
Fejét mellkasomra hajtja. Szívem ütemének ritmusát méri fel. Hol olyan lágy, mint a tenger hullámzása, hol pedig olyan, mint egy csapat vad ló vágtázása a sötét éjszakában. Ő érte. Ő teszi ezt velem. A jelenléte, az érintése, s a csókjai, arcáról való leolvashatatlan mosolyainak, megfejthetetlen jelentése.
