Chapter four: Feel that you need me

Sziasztok kedves olvasók és idetévedők!
Elnézést kérek, hogy csak most hoztam a részt, de jó okom volt erre. Tanulás, úszás pótlás, ping-pong edzés, zeneiskola (nagyon le vagyok maradva a magánénekkel) és el van törve az ujjam... :((

Meg azért is késtem, mert nem látom, hogy lelkesednétek a részekért és ez lehorgaszt, vagy nem tetszenek a részek? Mindegy. Felvetettem barátnőim előtt, hogy törlöm a blogot, de szó szerint leordították a fejem, hogy meg ne merjem próbálni. Szóval elvetettem ezt a ötletet, így ismét próbát teszek és relém, hogy egy kicsit több hozzászólást kapok. <333 Egyébként eszméletlenül köszönöm a díjakat és a feliratkozókat, ez jobban felvidít. 

Remélem tetszeni fog a rész nektek, egy kicsit +16-os lett, szerintem nem kell mondanom, hogy saját felelősségre olvassátok. <33 :DD Szeretnék sok komit látni.
További szép napot nektek.
Puszii: ~Patrícia

------------------------------------------------

Érezd, hogy kellek neked  

Lola Blackwood szemszöge:

Lil' Rain - Adore you

Vágyakozva, felhevülten nézek sofőrömre, ajkam harapdálom, mérgelődve pásztázza a sötét utat a nyirkos időben.

Élek a pillanattal és mohón akarom megszabadítani pólójától, s illata még jobban a vágy érzését ébreszti fel bennem. Ajkam résnyire nyílik. Apró, de annál fürgébb ujjaim, végighúzom kidolgozott felsőtestén. Az ital még ott csurdogál a véremben. Igazából nagyon is tudom, hogy mit akarok. Érezni őt, akármilyen állapotban is legyek. Csak érezni akarom, hogy a közelemben van, hogy gyengéden érint, hogy vadul csókol. Minden ami boldoggá tehet testileg és lelkileg.

Neki meg sem kottyan az a pár pohár szesz, míg engem egy is padlóra kényszerít, hisz ez az első alkalom, hogy ilyesféle italt iszok meg. Azért öntudatlan állapotban ugyan még sem vagyok, de arra pont elég, hogy bűnbe essek Zayn-nel, aki láthatóan a keménysége ellenére élvezi estelen helyzetemet és éppen kihasználni készül a pillanatot. 

A Range Rover megáll az erdei házunk előtt. Zayn kiugrik az ülésről és értem siet, hogy őt illesse az a megtiszteltetés, kirángathat az autóból. Lábaim egyből meginognak alattam, s a föld megfordul majd bukfencezik a szemem előtt.

Sietve berúgja maga mögött a szoba ajtaját, s az említett tárgynak szorít. Teljes testével hozzám simul, ajka az enyémekre tapad, mintha mágnes lenne, úgy vonzzák egymást.

Nem kell nagyon erőlködnie azon, hogy megemeljen és lábaim dereka köré fonjam. Szívverésem a megszokottnál is gyorsabb. Mellkasom egyre szaporábban emelkedik és süllyed a mellemmel.

A sötétben lassan jut el velem az ágyig, végül lábaimat lecsavarja magáról, és úgy hajít a takaróra.

Úgy próbálja levenni rólam a koktélruhát, mintha egy porcelán baba volnék. Fölém hajol, belemarkol a combomba és egy jóleső hossza nyögés szaladna ki a számon, ha Zayn nem tapasztaná be az övével.

Többször vájom hátába körmeimet, reakciója erre, hogy szorosabban préselődik hozzám, mint eddig. Apró termetem, teljesen elveszik alatta, így fordítva a helyzetünkön, én kerülök felülre.

Forró, lassan, perzselő csókjaival hinti be hasam, és minden porcikám, kicsikarja belőlem a kéjes, őszinte, árulkodó sóhajokat.

Teljesen elvesztem az uralmat a testem felett, ahogy belenézek barna íriszeibe, csak hagyom, hogy minden történjen, ami már régóta érik és sajnos nem csak az ital játszik közre ebben. 

Minden amit kívánok: ő, maga a tökéletesség. 

Testünk eggyé olvad, két fél tesz ki egy egészet. Keze eközben folyamatosan gerincem vonalán jár. Mindig egyre közelebb akar férkőzni, mintha nem lennénk, így is túl közel egymáshoz. 

Visszavonni ismét, késő lenne, de nem tenném meg. 

Teste megfeszül felettem és egy hangos sikoly tör fel belőlem. Görcsbe rándulnak a végtagjaim, vele a hasam is. 

Megdermedve, szétterülve fekszem az ágyon. Zayn arcán levakarhatatlan mosoly terül el. Ismét átéljük, amit már régen.

Fejét mellkasomra dönti, hogy hallgassa a szívem, vad dübörgését, amit ő maga okoz pusztán a jelenlétével. 

Ujjaimmal, kócos verejtékről nedves, fekete dús hajába túrok, s megmarkolva a hajtömeget, a tarkójánál, felemelem a mellkasomról. 

Lassan közelít felém, de annál durvábban és szenvedélyesebben csókol, duzzadt ajkaival. Végignyalja ajkaimat és egyre jobban halad lefelé, mintha nem lenne elég, hogy nem rég okozott gyönyört. Kezeimet elkapja amint felé nyúlok és a fejem mellé szorítja őket, ujjainkat pedig összekulcsolja, fejem jobbra-balra kapkodom. Úgy tesz, mintha nem lenne elég időnk felfedezni és megízlelni egymást. 

Alkohol sem kellett volna, hogy mindez megtörténjen. Zayn csendben fürkészi a tekintetem, s a gesztenyebarna szempár felcsillan az éjszakában, minden lehetséges árnyalatában. Továbbra is felettem tornyosodik hatalmas alakjával és eltakarja az éppen beszűrődő telihold fényét.

Arcomból egy nedves hajtincset, a fülem mögé tűr.

-Jól vagy? - vad tekintete hirtelen aggódóvá vált és ez engem is megijeszt, de a csillogás nem alszik ki a szeméből. 

Az ital hatása lassan kezd kiürülni a szervezetemből és sajnos észhez kell térnem. Hogy és mit csináltunk?

Nem kell hozzá nagy felfogás, csupán erős fantázia és az, amit a valóság mutat: egy szál semmiben az ágyon feküdve, és a felettem magasodó Zayn. Újra át akarom élni, mindazt, amit tettünk, a felülmúlhatatlan érzést. Bár mindig így érezhetném magam, mint most.

-Nem tudom. - felelek könnyen és egyszerűen, hisz tényleg nem tudom, hogy érzem most magam. 

Ha nagyon válaszolni akarnék a kérdésre, azt mondanám, hogy nem, szégyellem magam, nem vagyok büszke, de hiába bánnám meg ezerszer is, tudom, hogy ezt akartam és nem történt volna másképp.
Elmeredek a vak sötétségben. 

Zayn legördül mellém és fejem a vállához szorítom, így beszívva a a forró, belehelt szobából az elhasználódott oxigént. Meztelen vállaimat és hátamat cirógatja, majd apró köröket formáz meg rajta. Ujjaimat gyengéden húzom végig, az izmos hasát borító tetoválásokon. A karjaiban tart, meghalok és újraéledek érintéseiben. Megborzongok, azt kívánom soha ne hagyja abba a testem kényeztetését. 

Bárcsak ez lett volna az első, hogy így hozzám ért. Szemem végigköveti Zayn testét, ajkamat lassan véresre harapdálom a látványtól. Ezt ő is észre veszi és hangosan felnevet, majd gesztenyebarna szemeit rám mereszti. Ártatlanul, afféle kiskutya tekintettel bambulok. Hagyom, hogy a félhomályban elvesszek a mosolyában.

***

Bársonyosan simogat a takaró, s a reggel legelső beszűrődő napfénye ébreszt fel az éjszaka történtjeiből. A csodálatos érzés még így is megvan bennem. Halkan nyögök fel, mikor mozdulni akarok, de egy kar nem enged. Zayn keze ölelően fogja körül meztelen derekamat, s erősen magához, mint valami játékmackót, lábaink egymásba gabalyodva, a takaróval együtt.

Zayn hangosan felmorog, amikor megpróbálok kibújni keze alól, így tervem egyből kudarcba fullad. Kénytelen vagyok megvárni, amíg ő is felébred.

Arca nyugodt képet fest a szívemben. Van időm még jobban felfedezni vonásait. Hatalmas szempilláira irigy vagyok, hisz nagyobb, mint az enyém. Ajak mellett ott csücsülnek azok az ellenállhatatlan gödröcskék. Halkan felkuncogok. Mikor elfordítom a fejem érzem a tekintetét magamon, de ha újra ránézek, szemeit ismét összecsukva látom. Erősen koncentrálok, hogy mikor fogja kinyitni a szemét.

-Tudom, hogy fent vagy. - bököm egy kicsit oldalba, de nem árt neki, csendben pihen tovább.

Bosszúsan nézek rá. Orr lyukai kitágulnak és nem bírja tovább, kitör belőle a nevetés.

Apró ujjaimmal csapok a hasára, majd karomat egybefonva duzzogok. Szemeim, teljesen kicsire szűkülnek, ajkaim szorosan összezárom. 

Zayn tovább nevet, de fokozatosan vesz vissza kuncogásából , mikor többször pillant rám. 

Csípőmre ülve, próbálja szétfeszíteni a kezem. Mocorogni kezdek alatta, de mégsem enged el. Levegővételem a megszokottnál is lassabb és nyugodtabb, pedig lenne okom rá, hogy szívrohamot kapjak. Egy furcsa érzés csak fokozódik, ahogy csókolni való ajkai közelednek felém.


Derekamat egy picit megemeli, ajkunk össze is ér abban a pillanatban. Küzdenék ellene, de felesleges lenne. Hideg tenyerébe fogja arcomat, s orromra ad egy apró puszit. Ujjaim tarkójára vezetem és lehúzom magamhoz, hogy még sokszor csókoljon, perceken majd órákon át, amíg világ a világ, csak soha ne érne véget ez az istenverte, vérpezsdítő pillanat heve.

Chapter three: A real treasure

Sziasztok egyetlen, pótolhatatlan olvasóim, íme megérkezett a 3. rész. Hálás vagyok nektek a feliratkozásokért, a kommentekért és a 3 díjért... 
A rész tegnap érkezett volna, de ismét ping-pong versenyen voltam (bronzéremmel tértem haza) és hulla fáradt voltam, szinte lélekjelenlétem sem volt számítógép elé ülni. Szóval csak most tudtam ide kerülni egy hét után. Remélem mindenkinek kellemesen telt a hete, nekem kész horror hét volt. Na mindegy.
Nem húznám tovább az időt. Kellemes olvasást és várom a visszajelzéseket valamilyen formában, ha lehet nagyon sokat kommenteljetek. <33
Sok puszii: Patrícia

------------------------------------------------

Egy igazi kincs 

Lola Blackwood szemszöge:

Glass Girl

Hajamon és szerény sminkemen elvégzek egy utolsó simítást. Pasztell színű, combközépig érő ruhámon végighúzom ujjaimat. A selyem anyag lágyan simogatja puha bőrömet. Sietve pillantok a falon kattogó órára, ami lassan fél kilencet üt, s szemem az ajtófélfának támaszkodó Zaynre irányul, aki már indulna, hogy egy kicsit kikapcsolódjon, de rám kell várnia. 

Lopva nézek szerelésére, egyáltalán nem vitte túlzásba. Egyszínű fekete pólója kiemeli tökéletes vonásait, belátást nyerek testét és karját fedő tetoválásokra. 

Számból valami cuppanós hang tör ki, mikor ismét megbámulom. Idegességemben azt sem tudom, hogy mit tegyek. Zayn fejét ingatva jobbra-balra, mosolyog. Újra a tükörképemre koncentrálok, hogy minden húzása szemceruzával pontos legyen. 

Félszemmel rásandítok, s szemeiben valami olyasmit, valami különlegességet vélek felfedezni. Olyat, amit már régen láttam tőle. Szemében a vágy és vágyakozás tüze lobog szüntelen. Mintha üzenni akarna vele: Menten felfalnám azt a törékeny, csókolni való, apró kis nádszál testedet. 

Lerí arcáról, hogy mit szeretne tenni a testemmel és milyen hosszan.

-Mi van? - egy kis idő után már kezd nyomasztóvá válni az ijesztő bámulása és mintha megjelennének a fejemben az ő mocskos gondolatai, így harapósan rákérdezek a tényekre.

Vigyorogva rázza a fejét, utalva arra, hogy ne kérdezősködjek többet. Vállat vonva veszem magamhoz a fekete bőrkabátomat és elhaladva előtte rántom magammal a karjánál fogva.

Kocsikulcsát veszi magához a pultról és diadalittasan arccal könyveli el magában, hogy végre elindulhatunk, immáron másodszorra Londonba. 

A Range Rover végigszáguld a városba vezető úton, túlhaladva a megengedett sebességhatárt, de ez Zayn-nek mit sem számít. Én pedig leplezve félelmemet, ülök csendesen a meleg kocsiban.

***

A Night Club már messziről fénylik a neon csövektől, az éjszakában. Az autóval egy teljesen eldugott parkolóban telepeszünk le. Illedelmesen megvárom amíg Zayn kinyitja nekem az ajtót, végül is nem lehetne  megoldásom, mert lezárta a felőlem lévő oldalt. Kisegít az autóból. Meg sem várva indulnék el, de elkapja a csuklómat és magához ránt. A fiú megdermedve ácsorog velem szemben, arra várok, hogy leszidjon amiért nélküle akartam elindulni és hatalmas cicaszemeket meresztek rá. 

-Odabent... - kezd bele mondandójába. - Kérlek, maradj mindig mellettem. Eszedbe ne jusson mást tenni. - hangja kemény, megrémülve pásztázom makulátlan arcát, s a megduzzadt ereket a nyakán.

Észre is veszi a meglepődött arcomon a félelmet, amit hideg szavaival ont rám. Vállaimnál fogva von magához, ezúttal gyengéden és meg is van a hatása, teljesen elgyengülök tőle. Erős parfümének illata magába bódít, akárcsak a hideg kezének a melengető simogatása a hajamon, majd a hátamon. Tenyerébe fogja ovális arcomat és belesuttogja a száját elhagyó kikívánkozó szavakat: Csak vigyázni akarok rád. 

Eltűnik a kemény zsarnoksága, csak a gyengéd férfi van előttem. Lábujjhegyre ágaskodva, kezeimet tarkójára csúsztatom és egy kéjes nyögés hagyja el a torkomat, amikor elemel a talajtól.

Csendben - kéz a kézben - indulunk el a hosszan kígyózó sor felé és egy határozott mozdulattal kikerüljük a tömeget, akik káromkodva prüszkölnek felénk, amiért eléjük vágtunk.

Táskámat magam mellett szorongatom. 

Lehet hallani a zene vad, ellenállhatatlan ritmusát, ami már a véremben és a végtagjaimban dübörög. 

A bejárati ajtónál ácsorgó őr a munkáját végzi. Mikor odaérünk, akkor látom meg igazán azt a hatalmas hústornyot, amivel szembe kerülök. Kedvem lenne megfutamodni. Ötször nagyobb, mint a kezemet szorongató fiú, de ahelyett, hogy verekedésbe kezdenének, lepacsiznak egymással, majd az őr belesúg valamit barátom fülébe, aki egyből rám mereszti tekintetét, míg én pipacs színűre változok, végül különös mosolyra húzódó ajkai ezt felelik: Igen, tudom. Egy igazi kincs. 

Eléri a végső hatást, hogy még jobban elvörösödök és kézen ragadva, bevezet a helyre.

Ami legelőször megcsap, hogy izzasztó meleg terjeng idebent. A másik, hogy a tátongó füsttől, alig lehet látni valamit. Szorosan Zaynhez közel tartózkodok, ahogy ő kérte. Hosszú keze átöleli a derekamat és megcélozzuk a bárpultot.

Zayn-t itt már nagyon is ismerhetik, hisz amint a pultos meglátja a férfi sűrű borostás arcát, egyből neki lát a ital készítésének. Csak pár percre bambulok el, Zayn nincs mellettem. 

Megrémülve tekintek körbe magam körül, de nyoma sincs.

Szívem heves dobolásba kezd, zakatol a félelemtől és a hirtelen bizonyossá váló kiszolgáltatottságtól. Egy 90°-os fordulatot véve, valami folyékony anyag ömlik végig a karomon. Az egyik pultos fiú kapkodva szedegeti fel a poharak szilánkjait és ennek én vagyok oka, ugyanis figyelmetlen voltam. 

Az összes szem a clubban, pillanatok alatt ránk szegeződik, mintha az embereknek nem lenne más dolga. Szégyenteljes arccal guggolok mellé és próbálok segédkezni neki. Egyszerre nyúlunk a szilánk darabhoz, s tekintetünket egyszerre emeljük fel egymásra. A férfi tökéletes fekete haja kicsit lóg csak a szemébe. Illata megcsap, ami keveredik egy playboy parfümmel és a szórakozó hely furcsa szagaival. 

Hirtelen a felismerés csap belém. Mintha ismerném. 

-Találkoztunk már valahol? - igéző tekintete nem olyan, mint Zayné, sokkal visszafogottabb, barátságosabb alkat, de a szemében egy parányi szikra éppen most akar fellobbanni. 

Erős akaratos kezeket vélek felfedezni a csuklómon, szorításának fájdalma aligha elviselhető. Felránt a földről és Zayn dühös tekintetével találom szembe magam. 

Hátra tántorodom tőle, mintha tudnám, hogy bántani akar. 

Csodával teljes módon nem pofont oszt, hanem átölel, hogy újra elvesszek karjában. Gyengéd csókot lehel arcomra, majd újabb és újabb puszival hinti be pofimat. Fülemhez hajolva érzékien suttog bele, s a gyomrom görcsbe rándul: Egy percre tévesztlek szem elől és máris megkörnyékeznek téged. Ejnye. Hangja rekedtes, igazi férfias. Beleborzong az egész testem, mikor ujjai végigszaladnak gerincem vonalán. 

Az ismerős idegent magára hagyva, vezet el egy teljesen különálló részbe, s mikor Zayn nem látja, lekapok egy poharat az egyik pincér tálcájáról. Derekamat ölelve kihúzza előttem a széket, majd mindketten helyet foglalunk. 

Nem sokat üldögélünk, csupán csak pár percet. El-el bámészkodok a hiányos öltözékű tini - és korombeli, felszabadultan táncoló és hajukat csapkodó táncoló lányokon. 

-Táncolunk?- Zayn rekedtes hangja üti meg a fülemet, fejem az előttem tornyosuló fiúra vezetem. - Ezért jöttünk, vagy tévedek? - hatalmas tenyerét nyújtja felém és el kell mosolyodnom azon az aranyos kutyapofiján. 

Ahogy tud nézni azokkal a gesztenyebarna szemeivel. Olyan magával ragadó tud lenni. 

Aprót bólintva, válaszolok a kérdésre és ellököm magam az asztaltól, belekortyolok az italomba, majd Zayn tenyerébe csúsztatom az enyémet. A zene dübörögve üti a maga ritmusát, a tömeget kerülgetve jobbról-balról, követem a kezemet fogó fiút. 

Kicsit körülnéz maga körül, hogy valakit nagyon figyelnek és az én vagyok. Számos, már saját magáról nem tudó részeges férfi, nagyon megnéz, míg táncra perdítő kísérőm morogva ránt csípőjéhez. Úgy tűnik nagyon megakarja mutatni, hogy kihez is tartozok. Erre a választ, a férfiak is megkapják pillanatokon belül: hozzá. 

Teste sokkal közelebb van hozzám. Háttal állva testének, kezeit csípőmre téve, kezdünk mozogni a zenére mindketten. Keze egyre lejjebb csúszik, simít egyet gerincem vonalán is, s végigfut rajtam valami nem mindennapit. A birtoklás érzése: az enyém. Zayn az enyém. 

Fülembe morogva, ajkai lassan fedezik fel a nyakam. Kicsit felszabadultabban jár a testem. Megremegek karja közt, míg ágyékát a fenekemnek szorítja, hatalmas kezeivel pedig megmarkolja a derekam.

Csodálkozva fordulok vele szembe.

Arcom, fejem, szinte mindenem kezd. A zene, a táncoló tömeg, most mind egybe olvad, lassan homály fedi az egész helyet, még őt is, aki olyan aggódó tekintettel fürkészi az el-el bágyadó szemeimet. Lábaim hirtelen teljesen elérzékenyülnek, vele a végtagjaim is. Okát is tudom: az ital, amit lopva vettem le a fém tálcáról. Mi lehet benne, ami így hat rám?

Zayn olyan lendülettel kap a karjába, mintha pusztán rongy lennék. Kikerülgetve a tömeget száguld velem, hogy friss levegőre vigyen és ki tudjon tisztulni a fejem, bármit is ittam, nincs jó hatással rám.

Megcsap az éjjel hűvös, mégis felpezsdítő szele. Lerak a talajra, de rögtön le is csúszok az autónak dőlve a hideg, nedves szürkének tűnő aszfaltra.

Felhördülve ragad karon, s szó szerint berángat az éj fekete autóba. Idegessége nem hiábavaló és nem is hasztalanul kiabál rám, mikor elhagyjuk a pompás fényárban úszó várost, mely annyira ismeretlen még számomra.