Chapter four: Feel that you need me

Sziasztok kedves olvasók és idetévedők!
Elnézést kérek, hogy csak most hoztam a részt, de jó okom volt erre. Tanulás, úszás pótlás, ping-pong edzés, zeneiskola (nagyon le vagyok maradva a magánénekkel) és el van törve az ujjam... :((

Meg azért is késtem, mert nem látom, hogy lelkesednétek a részekért és ez lehorgaszt, vagy nem tetszenek a részek? Mindegy. Felvetettem barátnőim előtt, hogy törlöm a blogot, de szó szerint leordították a fejem, hogy meg ne merjem próbálni. Szóval elvetettem ezt a ötletet, így ismét próbát teszek és relém, hogy egy kicsit több hozzászólást kapok. <333 Egyébként eszméletlenül köszönöm a díjakat és a feliratkozókat, ez jobban felvidít. 

Remélem tetszeni fog a rész nektek, egy kicsit +16-os lett, szerintem nem kell mondanom, hogy saját felelősségre olvassátok. <33 :DD Szeretnék sok komit látni.
További szép napot nektek.
Puszii: ~Patrícia

------------------------------------------------

Érezd, hogy kellek neked  

Lola Blackwood szemszöge:

Lil' Rain - Adore you

Vágyakozva, felhevülten nézek sofőrömre, ajkam harapdálom, mérgelődve pásztázza a sötét utat a nyirkos időben.

Élek a pillanattal és mohón akarom megszabadítani pólójától, s illata még jobban a vágy érzését ébreszti fel bennem. Ajkam résnyire nyílik. Apró, de annál fürgébb ujjaim, végighúzom kidolgozott felsőtestén. Az ital még ott csurdogál a véremben. Igazából nagyon is tudom, hogy mit akarok. Érezni őt, akármilyen állapotban is legyek. Csak érezni akarom, hogy a közelemben van, hogy gyengéden érint, hogy vadul csókol. Minden ami boldoggá tehet testileg és lelkileg.

Neki meg sem kottyan az a pár pohár szesz, míg engem egy is padlóra kényszerít, hisz ez az első alkalom, hogy ilyesféle italt iszok meg. Azért öntudatlan állapotban ugyan még sem vagyok, de arra pont elég, hogy bűnbe essek Zayn-nel, aki láthatóan a keménysége ellenére élvezi estelen helyzetemet és éppen kihasználni készül a pillanatot. 

A Range Rover megáll az erdei házunk előtt. Zayn kiugrik az ülésről és értem siet, hogy őt illesse az a megtiszteltetés, kirángathat az autóból. Lábaim egyből meginognak alattam, s a föld megfordul majd bukfencezik a szemem előtt.

Sietve berúgja maga mögött a szoba ajtaját, s az említett tárgynak szorít. Teljes testével hozzám simul, ajka az enyémekre tapad, mintha mágnes lenne, úgy vonzzák egymást.

Nem kell nagyon erőlködnie azon, hogy megemeljen és lábaim dereka köré fonjam. Szívverésem a megszokottnál is gyorsabb. Mellkasom egyre szaporábban emelkedik és süllyed a mellemmel.

A sötétben lassan jut el velem az ágyig, végül lábaimat lecsavarja magáról, és úgy hajít a takaróra.

Úgy próbálja levenni rólam a koktélruhát, mintha egy porcelán baba volnék. Fölém hajol, belemarkol a combomba és egy jóleső hossza nyögés szaladna ki a számon, ha Zayn nem tapasztaná be az övével.

Többször vájom hátába körmeimet, reakciója erre, hogy szorosabban préselődik hozzám, mint eddig. Apró termetem, teljesen elveszik alatta, így fordítva a helyzetünkön, én kerülök felülre.

Forró, lassan, perzselő csókjaival hinti be hasam, és minden porcikám, kicsikarja belőlem a kéjes, őszinte, árulkodó sóhajokat.

Teljesen elvesztem az uralmat a testem felett, ahogy belenézek barna íriszeibe, csak hagyom, hogy minden történjen, ami már régóta érik és sajnos nem csak az ital játszik közre ebben. 

Minden amit kívánok: ő, maga a tökéletesség. 

Testünk eggyé olvad, két fél tesz ki egy egészet. Keze eközben folyamatosan gerincem vonalán jár. Mindig egyre közelebb akar férkőzni, mintha nem lennénk, így is túl közel egymáshoz. 

Visszavonni ismét, késő lenne, de nem tenném meg. 

Teste megfeszül felettem és egy hangos sikoly tör fel belőlem. Görcsbe rándulnak a végtagjaim, vele a hasam is. 

Megdermedve, szétterülve fekszem az ágyon. Zayn arcán levakarhatatlan mosoly terül el. Ismét átéljük, amit már régen.

Fejét mellkasomra dönti, hogy hallgassa a szívem, vad dübörgését, amit ő maga okoz pusztán a jelenlétével. 

Ujjaimmal, kócos verejtékről nedves, fekete dús hajába túrok, s megmarkolva a hajtömeget, a tarkójánál, felemelem a mellkasomról. 

Lassan közelít felém, de annál durvábban és szenvedélyesebben csókol, duzzadt ajkaival. Végignyalja ajkaimat és egyre jobban halad lefelé, mintha nem lenne elég, hogy nem rég okozott gyönyört. Kezeimet elkapja amint felé nyúlok és a fejem mellé szorítja őket, ujjainkat pedig összekulcsolja, fejem jobbra-balra kapkodom. Úgy tesz, mintha nem lenne elég időnk felfedezni és megízlelni egymást. 

Alkohol sem kellett volna, hogy mindez megtörténjen. Zayn csendben fürkészi a tekintetem, s a gesztenyebarna szempár felcsillan az éjszakában, minden lehetséges árnyalatában. Továbbra is felettem tornyosodik hatalmas alakjával és eltakarja az éppen beszűrődő telihold fényét.

Arcomból egy nedves hajtincset, a fülem mögé tűr.

-Jól vagy? - vad tekintete hirtelen aggódóvá vált és ez engem is megijeszt, de a csillogás nem alszik ki a szeméből. 

Az ital hatása lassan kezd kiürülni a szervezetemből és sajnos észhez kell térnem. Hogy és mit csináltunk?

Nem kell hozzá nagy felfogás, csupán erős fantázia és az, amit a valóság mutat: egy szál semmiben az ágyon feküdve, és a felettem magasodó Zayn. Újra át akarom élni, mindazt, amit tettünk, a felülmúlhatatlan érzést. Bár mindig így érezhetném magam, mint most.

-Nem tudom. - felelek könnyen és egyszerűen, hisz tényleg nem tudom, hogy érzem most magam. 

Ha nagyon válaszolni akarnék a kérdésre, azt mondanám, hogy nem, szégyellem magam, nem vagyok büszke, de hiába bánnám meg ezerszer is, tudom, hogy ezt akartam és nem történt volna másképp.
Elmeredek a vak sötétségben. 

Zayn legördül mellém és fejem a vállához szorítom, így beszívva a a forró, belehelt szobából az elhasználódott oxigént. Meztelen vállaimat és hátamat cirógatja, majd apró köröket formáz meg rajta. Ujjaimat gyengéden húzom végig, az izmos hasát borító tetoválásokon. A karjaiban tart, meghalok és újraéledek érintéseiben. Megborzongok, azt kívánom soha ne hagyja abba a testem kényeztetését. 

Bárcsak ez lett volna az első, hogy így hozzám ért. Szemem végigköveti Zayn testét, ajkamat lassan véresre harapdálom a látványtól. Ezt ő is észre veszi és hangosan felnevet, majd gesztenyebarna szemeit rám mereszti. Ártatlanul, afféle kiskutya tekintettel bambulok. Hagyom, hogy a félhomályban elvesszek a mosolyában.

***

Bársonyosan simogat a takaró, s a reggel legelső beszűrődő napfénye ébreszt fel az éjszaka történtjeiből. A csodálatos érzés még így is megvan bennem. Halkan nyögök fel, mikor mozdulni akarok, de egy kar nem enged. Zayn keze ölelően fogja körül meztelen derekamat, s erősen magához, mint valami játékmackót, lábaink egymásba gabalyodva, a takaróval együtt.

Zayn hangosan felmorog, amikor megpróbálok kibújni keze alól, így tervem egyből kudarcba fullad. Kénytelen vagyok megvárni, amíg ő is felébred.

Arca nyugodt képet fest a szívemben. Van időm még jobban felfedezni vonásait. Hatalmas szempilláira irigy vagyok, hisz nagyobb, mint az enyém. Ajak mellett ott csücsülnek azok az ellenállhatatlan gödröcskék. Halkan felkuncogok. Mikor elfordítom a fejem érzem a tekintetét magamon, de ha újra ránézek, szemeit ismét összecsukva látom. Erősen koncentrálok, hogy mikor fogja kinyitni a szemét.

-Tudom, hogy fent vagy. - bököm egy kicsit oldalba, de nem árt neki, csendben pihen tovább.

Bosszúsan nézek rá. Orr lyukai kitágulnak és nem bírja tovább, kitör belőle a nevetés.

Apró ujjaimmal csapok a hasára, majd karomat egybefonva duzzogok. Szemeim, teljesen kicsire szűkülnek, ajkaim szorosan összezárom. 

Zayn tovább nevet, de fokozatosan vesz vissza kuncogásából , mikor többször pillant rám. 

Csípőmre ülve, próbálja szétfeszíteni a kezem. Mocorogni kezdek alatta, de mégsem enged el. Levegővételem a megszokottnál is lassabb és nyugodtabb, pedig lenne okom rá, hogy szívrohamot kapjak. Egy furcsa érzés csak fokozódik, ahogy csókolni való ajkai közelednek felém.


Derekamat egy picit megemeli, ajkunk össze is ér abban a pillanatban. Küzdenék ellene, de felesleges lenne. Hideg tenyerébe fogja arcomat, s orromra ad egy apró puszit. Ujjaim tarkójára vezetem és lehúzom magamhoz, hogy még sokszor csókoljon, perceken majd órákon át, amíg világ a világ, csak soha ne érne véget ez az istenverte, vérpezsdítő pillanat heve.