Chapter three: A real treasure

Sziasztok egyetlen, pótolhatatlan olvasóim, íme megérkezett a 3. rész. Hálás vagyok nektek a feliratkozásokért, a kommentekért és a 3 díjért... 
A rész tegnap érkezett volna, de ismét ping-pong versenyen voltam (bronzéremmel tértem haza) és hulla fáradt voltam, szinte lélekjelenlétem sem volt számítógép elé ülni. Szóval csak most tudtam ide kerülni egy hét után. Remélem mindenkinek kellemesen telt a hete, nekem kész horror hét volt. Na mindegy.
Nem húznám tovább az időt. Kellemes olvasást és várom a visszajelzéseket valamilyen formában, ha lehet nagyon sokat kommenteljetek. <33
Sok puszii: Patrícia

------------------------------------------------

Egy igazi kincs 

Lola Blackwood szemszöge:

Glass Girl

Hajamon és szerény sminkemen elvégzek egy utolsó simítást. Pasztell színű, combközépig érő ruhámon végighúzom ujjaimat. A selyem anyag lágyan simogatja puha bőrömet. Sietve pillantok a falon kattogó órára, ami lassan fél kilencet üt, s szemem az ajtófélfának támaszkodó Zaynre irányul, aki már indulna, hogy egy kicsit kikapcsolódjon, de rám kell várnia. 

Lopva nézek szerelésére, egyáltalán nem vitte túlzásba. Egyszínű fekete pólója kiemeli tökéletes vonásait, belátást nyerek testét és karját fedő tetoválásokra. 

Számból valami cuppanós hang tör ki, mikor ismét megbámulom. Idegességemben azt sem tudom, hogy mit tegyek. Zayn fejét ingatva jobbra-balra, mosolyog. Újra a tükörképemre koncentrálok, hogy minden húzása szemceruzával pontos legyen. 

Félszemmel rásandítok, s szemeiben valami olyasmit, valami különlegességet vélek felfedezni. Olyat, amit már régen láttam tőle. Szemében a vágy és vágyakozás tüze lobog szüntelen. Mintha üzenni akarna vele: Menten felfalnám azt a törékeny, csókolni való, apró kis nádszál testedet. 

Lerí arcáról, hogy mit szeretne tenni a testemmel és milyen hosszan.

-Mi van? - egy kis idő után már kezd nyomasztóvá válni az ijesztő bámulása és mintha megjelennének a fejemben az ő mocskos gondolatai, így harapósan rákérdezek a tényekre.

Vigyorogva rázza a fejét, utalva arra, hogy ne kérdezősködjek többet. Vállat vonva veszem magamhoz a fekete bőrkabátomat és elhaladva előtte rántom magammal a karjánál fogva.

Kocsikulcsát veszi magához a pultról és diadalittasan arccal könyveli el magában, hogy végre elindulhatunk, immáron másodszorra Londonba. 

A Range Rover végigszáguld a városba vezető úton, túlhaladva a megengedett sebességhatárt, de ez Zayn-nek mit sem számít. Én pedig leplezve félelmemet, ülök csendesen a meleg kocsiban.

***

A Night Club már messziről fénylik a neon csövektől, az éjszakában. Az autóval egy teljesen eldugott parkolóban telepeszünk le. Illedelmesen megvárom amíg Zayn kinyitja nekem az ajtót, végül is nem lehetne  megoldásom, mert lezárta a felőlem lévő oldalt. Kisegít az autóból. Meg sem várva indulnék el, de elkapja a csuklómat és magához ránt. A fiú megdermedve ácsorog velem szemben, arra várok, hogy leszidjon amiért nélküle akartam elindulni és hatalmas cicaszemeket meresztek rá. 

-Odabent... - kezd bele mondandójába. - Kérlek, maradj mindig mellettem. Eszedbe ne jusson mást tenni. - hangja kemény, megrémülve pásztázom makulátlan arcát, s a megduzzadt ereket a nyakán.

Észre is veszi a meglepődött arcomon a félelmet, amit hideg szavaival ont rám. Vállaimnál fogva von magához, ezúttal gyengéden és meg is van a hatása, teljesen elgyengülök tőle. Erős parfümének illata magába bódít, akárcsak a hideg kezének a melengető simogatása a hajamon, majd a hátamon. Tenyerébe fogja ovális arcomat és belesuttogja a száját elhagyó kikívánkozó szavakat: Csak vigyázni akarok rád. 

Eltűnik a kemény zsarnoksága, csak a gyengéd férfi van előttem. Lábujjhegyre ágaskodva, kezeimet tarkójára csúsztatom és egy kéjes nyögés hagyja el a torkomat, amikor elemel a talajtól.

Csendben - kéz a kézben - indulunk el a hosszan kígyózó sor felé és egy határozott mozdulattal kikerüljük a tömeget, akik káromkodva prüszkölnek felénk, amiért eléjük vágtunk.

Táskámat magam mellett szorongatom. 

Lehet hallani a zene vad, ellenállhatatlan ritmusát, ami már a véremben és a végtagjaimban dübörög. 

A bejárati ajtónál ácsorgó őr a munkáját végzi. Mikor odaérünk, akkor látom meg igazán azt a hatalmas hústornyot, amivel szembe kerülök. Kedvem lenne megfutamodni. Ötször nagyobb, mint a kezemet szorongató fiú, de ahelyett, hogy verekedésbe kezdenének, lepacsiznak egymással, majd az őr belesúg valamit barátom fülébe, aki egyből rám mereszti tekintetét, míg én pipacs színűre változok, végül különös mosolyra húzódó ajkai ezt felelik: Igen, tudom. Egy igazi kincs. 

Eléri a végső hatást, hogy még jobban elvörösödök és kézen ragadva, bevezet a helyre.

Ami legelőször megcsap, hogy izzasztó meleg terjeng idebent. A másik, hogy a tátongó füsttől, alig lehet látni valamit. Szorosan Zaynhez közel tartózkodok, ahogy ő kérte. Hosszú keze átöleli a derekamat és megcélozzuk a bárpultot.

Zayn-t itt már nagyon is ismerhetik, hisz amint a pultos meglátja a férfi sűrű borostás arcát, egyből neki lát a ital készítésének. Csak pár percre bambulok el, Zayn nincs mellettem. 

Megrémülve tekintek körbe magam körül, de nyoma sincs.

Szívem heves dobolásba kezd, zakatol a félelemtől és a hirtelen bizonyossá váló kiszolgáltatottságtól. Egy 90°-os fordulatot véve, valami folyékony anyag ömlik végig a karomon. Az egyik pultos fiú kapkodva szedegeti fel a poharak szilánkjait és ennek én vagyok oka, ugyanis figyelmetlen voltam. 

Az összes szem a clubban, pillanatok alatt ránk szegeződik, mintha az embereknek nem lenne más dolga. Szégyenteljes arccal guggolok mellé és próbálok segédkezni neki. Egyszerre nyúlunk a szilánk darabhoz, s tekintetünket egyszerre emeljük fel egymásra. A férfi tökéletes fekete haja kicsit lóg csak a szemébe. Illata megcsap, ami keveredik egy playboy parfümmel és a szórakozó hely furcsa szagaival. 

Hirtelen a felismerés csap belém. Mintha ismerném. 

-Találkoztunk már valahol? - igéző tekintete nem olyan, mint Zayné, sokkal visszafogottabb, barátságosabb alkat, de a szemében egy parányi szikra éppen most akar fellobbanni. 

Erős akaratos kezeket vélek felfedezni a csuklómon, szorításának fájdalma aligha elviselhető. Felránt a földről és Zayn dühös tekintetével találom szembe magam. 

Hátra tántorodom tőle, mintha tudnám, hogy bántani akar. 

Csodával teljes módon nem pofont oszt, hanem átölel, hogy újra elvesszek karjában. Gyengéd csókot lehel arcomra, majd újabb és újabb puszival hinti be pofimat. Fülemhez hajolva érzékien suttog bele, s a gyomrom görcsbe rándul: Egy percre tévesztlek szem elől és máris megkörnyékeznek téged. Ejnye. Hangja rekedtes, igazi férfias. Beleborzong az egész testem, mikor ujjai végigszaladnak gerincem vonalán. 

Az ismerős idegent magára hagyva, vezet el egy teljesen különálló részbe, s mikor Zayn nem látja, lekapok egy poharat az egyik pincér tálcájáról. Derekamat ölelve kihúzza előttem a széket, majd mindketten helyet foglalunk. 

Nem sokat üldögélünk, csupán csak pár percet. El-el bámészkodok a hiányos öltözékű tini - és korombeli, felszabadultan táncoló és hajukat csapkodó táncoló lányokon. 

-Táncolunk?- Zayn rekedtes hangja üti meg a fülemet, fejem az előttem tornyosuló fiúra vezetem. - Ezért jöttünk, vagy tévedek? - hatalmas tenyerét nyújtja felém és el kell mosolyodnom azon az aranyos kutyapofiján. 

Ahogy tud nézni azokkal a gesztenyebarna szemeivel. Olyan magával ragadó tud lenni. 

Aprót bólintva, válaszolok a kérdésre és ellököm magam az asztaltól, belekortyolok az italomba, majd Zayn tenyerébe csúsztatom az enyémet. A zene dübörögve üti a maga ritmusát, a tömeget kerülgetve jobbról-balról, követem a kezemet fogó fiút. 

Kicsit körülnéz maga körül, hogy valakit nagyon figyelnek és az én vagyok. Számos, már saját magáról nem tudó részeges férfi, nagyon megnéz, míg táncra perdítő kísérőm morogva ránt csípőjéhez. Úgy tűnik nagyon megakarja mutatni, hogy kihez is tartozok. Erre a választ, a férfiak is megkapják pillanatokon belül: hozzá. 

Teste sokkal közelebb van hozzám. Háttal állva testének, kezeit csípőmre téve, kezdünk mozogni a zenére mindketten. Keze egyre lejjebb csúszik, simít egyet gerincem vonalán is, s végigfut rajtam valami nem mindennapit. A birtoklás érzése: az enyém. Zayn az enyém. 

Fülembe morogva, ajkai lassan fedezik fel a nyakam. Kicsit felszabadultabban jár a testem. Megremegek karja közt, míg ágyékát a fenekemnek szorítja, hatalmas kezeivel pedig megmarkolja a derekam.

Csodálkozva fordulok vele szembe.

Arcom, fejem, szinte mindenem kezd. A zene, a táncoló tömeg, most mind egybe olvad, lassan homály fedi az egész helyet, még őt is, aki olyan aggódó tekintettel fürkészi az el-el bágyadó szemeimet. Lábaim hirtelen teljesen elérzékenyülnek, vele a végtagjaim is. Okát is tudom: az ital, amit lopva vettem le a fém tálcáról. Mi lehet benne, ami így hat rám?

Zayn olyan lendülettel kap a karjába, mintha pusztán rongy lennék. Kikerülgetve a tömeget száguld velem, hogy friss levegőre vigyen és ki tudjon tisztulni a fejem, bármit is ittam, nincs jó hatással rám.

Megcsap az éjjel hűvös, mégis felpezsdítő szele. Lerak a talajra, de rögtön le is csúszok az autónak dőlve a hideg, nedves szürkének tűnő aszfaltra.

Felhördülve ragad karon, s szó szerint berángat az éj fekete autóba. Idegessége nem hiábavaló és nem is hasztalanul kiabál rám, mikor elhagyjuk a pompás fényárban úszó várost, mely annyira ismeretlen még számomra.